Reformirana crkva općine Hrastin

Povijest Reformirane crkvene općine Hrastin

Na mjestu kojem se nalazite je treće mjesto sela Hrastin, koje je naseljeno koncem 18. stoljeća. Reformirana župa je nastala za vrijeme Reformacije Baranje i Slavonije što znači da je to bilo 1540-ih godina. Matična župa je bila Koprivna sa i danas postojećom crkvom koja je građena u 13. stoljeću kao katolička crkva a danas je koristi Pravoslavna crkva. Reformirana crkvena općina Hrastin je već od 17. stoljeća imala svoju školu koju je komunistički režim zatvorio poslije 2. Svjetskog rata. Župa je svoju prvu crkvu izgradila 1700-ih godina te ju porušila i za dvije godine izgradila današnji vidljivi objekat 1795 godine. 

Crkva je zaštićeni spomenik kulture zbog bojanih drvenih kazeta, koje su nastale prije izgradnje nove crkve ali ugrađene u nju, te isti majstor Asztalos (stolar) Botos János izradio je drvenariju u novoj crkvi. U tornju ima tri zvona, naravno za vrijeme I. Svijetsog rata i odavdje su konfiscirana zvona, te su današnja izrađena početkom 1920-ih godina u Zagrebu. Malo zvono je napuklo 1950-ih godina kada je župa dala izljeti novo malo zvono. Za vrijeme Domovinskog rata iako su hrastinčani herojski odbranili svoje selo od naleta brojčano jačeg neprijatelja i ono ostalo jedino slobodno selo u Hrvatskoj sa većinskim mađarskim pukom, crkva je devastirana sa propucanim krovom i porušenim tornjem. Zahvaljujući hrvatskoj i mađarskoj državi ona je obnovljena 2008. godine.  Nažalost župa se sve više smanjuje em zbog iseljavanja što je katastrofa istočne Hrvatske, a i zbog asimilacije mađarskog stanovništva, koje „bacivši uzde među konje“ ostavlja svoj jezik i običaje a tako i svoju vjeru. Danas u Hrastinu ima nešto manje od 200 vjernika reformirane vjeroispovijesti. Bogatu povijest ovdašnjih Mađara dokazuje i muzej u susjedstvu crkve.   

A Haraszti Református Egyházközség története

Az a hely, ahol Ön éppen áll, a harmadik Haraszti falu történetében, mely a 18. század végén vált lakott területté. A református egyházközség a Baranyában és Szlavóniában végbement reformáció idején jött létre, vagyis az 1540-es években. Az anyaegyházközség Kaporna volt a ma is meglévő templommal, amely a 13. században épült katolikus templomként, ma pedig a pravoszláv egyház használja. Harasztiban a református egyházközségnek a 17. századtól volt saját iskolája, melyet a kommunista rendszer a 2. világháború után bezárt. Az egyházközség az 1700-as években felépítette első templomát, majd lebontotta, és 1795-re felépítette a ma is látható templomépületet, mely két év alatt készült el. 

A templom a festett fakazetták miatt védett kulturális érték, vagyis műemlék. A fakazetták még az új templom építése előtt keletkeztek, majd beépítették őket az új templomba, melynek famunkáit is ugyanaz a mester, Asztalos Botos János készítette. A toronyban három harang található, természetesen az I. világháború idején a harangokat innen is elkobozták, a jelenlegi harangok pedig Zágrábban készültek az 1920-as évek elején. A kis harang az 1950-es években megrepedt, így az egyházközség új kis harang készítését kérte. A Honvédő Háború idején, bár a harasztiak hősiesen védték falujukat a túlerőben lévő ellenség támadása ellen, és az Horvátország egyetlen olyan szabad faluja maradt, amelyben többségben volt a magyar lakosság, a templom ott állt megrepedt tetővel és lerombolt toronnyal, és tönkrement. A horvát és a magyar államnak köszönhetően azonban 2008-ban fölújították. Sajnos az egyházközség egyre jobban zsugorodik – egyrészt a kivándorlás miatt, mely jelenség egész Kelet-Horvátország katasztrófája, másrészt a magyar lakosság asszimilációja miatt, aki „a gyeplőt a lovak közé dobva" maga mögött hagyja nyelvét, szokásait, és így vallását is. Ma valamivel kevesebb, mint 200 református vallású hívő él Harasztiban. A helyi magyarság gazdag történelmét bizonyítja a templom mellett található múzeum is.